Az ország egyik legnagyobb tűlevelű és nyitvatermő gyűjteménye található az Aulich Lajos és a Perczel Mór utca közötti másfél hektáros Dr. Adorján Fenyőkertben. 600 különleges fafaj, plusz 400 változata, nemesítése, mintegy ezer egyed pompázik a Miskolc csaknem mértani középpontjában, az Avas dél-keleti lejtőjén elhelyezkedő mesebirodalomban. A teljes Avasi Arborétum azonban 6 hektáros, egy utcával odébb 4,5 hektáron van egy lombos fa és cserje gyűjtemény, melyet az Avasi Arborétum Baráti Kör gondoz. Az Avasi Arborétum Alapítvány elnökét, az okleveles természetvédelmi mérnök Adorján Esztert kértük fel, hogy mutassa be a meseerdőt.
- Nagyapám, Dr. Adorján Imre, a közismert nőgyógyász hobbija volt a természet és a kertészkedés. Amióta az eszemet tudom, vele szinte mindig az arborétumban, a szőlőben vagy a barackos ültetvényben találkoztam. Én már abba születtem bele, hogy milyen fontos a környezet, tőle tanultam meg tudat alatt is ezt a természet iránti vonzalmat – mondja Eszter. Igazándiból ő nagyon tevékeny ember volt, amellett, hogy 4 gyereket és megannyi unokát nevelt nagymamámmal együtt, mindig segítettek nekünk mindenben. Az 1980-as évek végén fedezte fel ennek a területnek a szépségét, az értékét. Először arra jött rá, hogy itt nagyon jó a talajtani adottság, enyhén savanyú, agyagos vályogtalaj van nálunk, és napfényben gazdag kitettségű, a lejtőszög, a magasság ideális. Felismerte, hogy ez itt igen alkalmas lenne a nyitvatermő ültetvények telepítésére. Ez nagy különlegessége a fenyőkertnek, hogy a nevében is benne van: csak nyitvatermő fajok, fajták, különböző nemesítések, változatok vannak. A nyitvatermő az egy növénytani kategória. Két nagy növénycsoport van a nyitva- és a zárvatermő. A nyitvatermők voltak régebben evolúciós szempontból, abból alakultak ki a zárvatermők. Fontos megjegyezni, hogy a nyitvatermőknek nincs termésük, csak magjuk és viráguk, úgyhogy például a toboz is egy virág, amit szintén sok mindenki nem szokott tudni. A toboz és még a borókabogyó sem minősül termésnek.
- Még hozzátenném, maga az arborétum nem ennyiből áll: 6 hektáros a teljes Avasi Arborétum, és egy utcával odébb 4,5 hektáron van egy lombos fa és cserje gyűjtemény. Ezt az Avasi Arborétum Baráti Kör gondozza, ahol parcellákat lehet bérelni jelképes összegért. Itt kiskertes gazdálkodás folyik 100-120 ember részvételével. Igazából közösségi kertgazdálkodás ez, azért is jó, mert nemcsak segíti a lakosok zöldségtermesztését, vagy kertészeti tevékenységét, de a természetben vannak jó levegőn és mellesleg közösségépítő hely is, ahol folyamatosan együtt beszélgethetnek, főleg a szomszéd parcellásokkal. Igazi kis közösségek alakulnak ki, igyekeznek segíteni egymást. Főleg az idősebb korosztály szereti a kertművelést, építik a szociális kapcsolataikat, megmarad a fontosságtudatuk, van kihez szólniuk. Ez nekik nemcsak azért jó, hogy a természetben vannak, hanem hogy valódi közösségben lehetnek, egy bizonyos kor után ez segít a magány elviselésében, mely komoly probléma lehet.
Az Avasi Arborétum története 1992-ben kezdődött, ekkor fejeződtek be a telepítési munkálatok, nagyapát sokan segítették, más botanikus kertek is és a füvészkert vezetője is, de egyéb önkéntesek is zorgoskodtak itt. Nagyapa végig koordinálta a munkálatokat, még arra is figyelt, hogy az egyes kis faegyedek hova kerüljenek, a járólapok hogyan legyenek lerakva. Igazi karmesterként figyelt mindenre. Vannak a telepítés utáni időkről fényképeink, és azért látszik a különbség, ha most úgy végig nézünk, gyakorlatilag a mögöttünk lévő panelházak már nem látszanak. 30 évvel ezelőtt még teljesen be lehetett látni az Avas felső részét, most már annyira megnőttek a fák, szinte óriások lettek, mint pl. a mamutfenyő. Mindenki kérdezi, hogy milyen magas lehet, őszintén megmondom nem mértem le, de lassan egy 4 emeletes háznak megfelelő magasságú, ha nem nagyobb. De az itt lévő jegenyefenyőnk is utoléri a mamutfenyőt.
Nagyon megbecsült embernek tartották nagyapát, mindenkitől ezt hallottam. Még szoktak úgy is jönni látogatók, az idősebbek közül vannak, akik még ismerték, olyan is akadt, aki segített neki a fenyőkerti munkálatokban.
Mindenkitől ezt a visszajelzést kapom, hogy mennyire szerény, alázatos, emberséges ember volt nagyapa. Emlékezetemben él, hogy nekünk is mindig énekelt. Sokat jártunk ide a fenyőkertbe, apukám is mindig elhozott minket nővéremmel. Nagyapáék a Kossuth utcában laktak, ott volt a családi ház, mi akkor a Selyemréten éltünk, majd a Hejőparkba költöztünk. Amíg nagymamáék éltek, minden Szenteste együtt volt az egész Adorján család. Születésem óta szinte nagyi haláláig mindig elmentünk hozzájuk a Kossuth utcába az összes unokatestvéremmel, a nagynénémmel, nagybátyáimmal. Számunkra ez a családi hagyomány valódi ünnepnek számított. Már amikor létrejött a fenyőkert, s véget értek a telepítési munkálatok, egyből létre is hozta az Avasi Arborétumért Alapítványt. Ez a pontos nevünk, idestova 30 éve foglalkozunk a fenyőkert népszerűsítésével, gondozásával, megőrzésével. Hogy még inkább védelmezze az arborétumot nagyapa, a halála előtt 1-2 évvel kijárta az utat, hogy védetté legyen nyilvánítva és helyi jelentőségű természetvédelmi terület lett azóta a teljes arborétum, azaz a fenyőkert mellett a lombos és cserjegyűjtemény is.
Mint említettem, 600 különleges faj plusz 400 változata, nemesítése, mintegy ezer egyed található az Adorján Fenyőkertben. Annak idején úgy lett telepítve, hogy egyféle fajból két-három egyed is legyen. Vannak egészen különleges nemesítések is, melyeknek még magyar nevük sincs, csak latin, esetleg angol. Ezáltal elmondható, hogy az ország egyik legnagyobb tűlevelű és nyitvatermő gyűjteményéről van szó, tehát nemcsak természetvédelmi, hanem kertészeti értéke is van a területnek. Fájó szívvel mondom, némelyik fától sajnos meg kellett válnunk, mert kiszáradt, elpusztult.
- Hogy mire vagyok a legbüszkébb? A látogatók leginkább a mamutfenyőt szeretik megnézni. Viszont összességében, aki először belép ide, azt mondja, hogy igen különleges atmoszférája van a fenyőkertnek, mintha egy kis meseerdőbe csöppennének, úgy érzik kiszakadtak abból a városi létből, ahonnan érkeztek, mert 5 perccel azelőtt még máshol voltak. Félre téve azt, hogy milyen fajok, nemesítések vannak, talán erre vagyok a legbüszkébb. Bizonyára nagyapa is azt szerette, hogy ide úgy jönnek az emberek, minthogyha egy teljesen más dimenzióba kerülnének. Lenyugszanak, csend, béke honol, lazíthatnak, kiszakadnak a mindennapi stresszből és tényleg feltöltődnek, úgy lépnek ki innen a kapun, hogy felfrissültek. Igen sokan mondják, hogy ide fogunk jönni legközelebb is. A felnőttek mellett a gyerekcsoportok óvodások, alsó tagozatosok keresnek fel minket leginkább. Ők a legfogékonyabbak, mindenen elcsodálkoznak, nyilván igyekszünk nekik a saját szintjükön elmagyarázni a dolgokat. A legjobb számukra, hogy itt szabadon szaladgálhatnak, természetben lehetnek, gyűjtögethetnek, imádnak tobozokat beszerezni. Minden érdekli őket, mindent meg akarnak fogni, szagolni, simogatni. Én azt szeretem, amikor a gyerekek érdeklődők. Szokták mondani néha a nevelők, hogy jaj elnézést, hogy ilyen rosszak a gyerekek. Számomra az a jó, ha aktívak, szaladgálnak, kíváncsiak. Meg hát sokszor a gyerek úgy is tud figyelni, hogy éppen mást csinál. Van, amikor kérdéseket is felteszünk, ki-mit jegyzett meg? És tudják rá a választ. Én úgy veszem észre, hogy kikapcsolódva, élményekkel telve, gazdagodva térnek haza, mint e riport felvételekor a MIÓVI Leszih Andor Úti Tagóvoda gyerekei. Vannak olyan iskolák, óvodák, amelyek már nem először, hanem rendszeresen jönnek hozzánk – meséli Eszter, s közben a fán egy vörös mókus jelent meg, ott billegette magát.
- Van egy komplett mókuscsaládunk, még fészek is van a fán, jó pár mókus generációt kinevelt a fenyőkert. Madár- és rovarbarát arborétum vagyunk, madárodúk és etetők vannak, ezt igyekszem folyamatosan fejleszteni és fenntartani. Madár etetés van ősszel és télen, nyáron pedig madár itatás, fürdőhely. Állandóan gyarapítjuk a madárodúkat, jelenleg kb. 15 darab van belőle, jövőre is fogjuk bővíteni a számukat. Azt vesszük észre, hogy el is foglalják a fészkeket a madarak, már legalább a felében lakók vannak. Hallottuk is a csipogását a széncinege fiókáknak. Az etetők kihelyezésében, elhelyezésében az Észak-Erdő Zrt. munkatársai nagy segítségünkre voltak, a Zöld szív program keretein belül megannyi etetőt és néhány odút is hoztak nekünk, melyeket közösen helyeztünk ki. Ezzel is segítve a fenyőkert működését.
- Az önkormányzattal való kapcsolatunkról szólva kijelenthetem, hogy a korábbi időszakban kaptunk éves támogatást, ez most jelenleg a miskolci önkormányzat szűkös anyagi keretei miatt szünetel, nem áll rendelkezésünkre, de igyekszünk jó kapcsolatot kialakítani. Szponzoraink nincsenek (pedig úgy gondolom nagy segítség lenne számunkra), így mi inkább jelenleg lakossági adományokból, adó 1 %-ból próbáljuk meg fenntartani magunkat. És mi, mint az alapítvány tagjai, abszolút társadalmi munkában, ingyen dolgozunk. A főkertészasszony, Czifrusz Natália sokat segít nekünk, ha bármilyen probléma adódik, szakmailag is, és ha intézni kell valamit, akkor is hozzá szoktunk fordulni, valamint Hudák Katalinhoz, ő is az önkormányzati berkekben mozog, ott dolgozik. Ők ketten a kapcsolattartóink, rajtuk keresztül érjük el az önkormányzatot. Nem egyszer jártak már nálunk felmérni a fenyőkert állapotát. Sajnos ők is megállapították, hogy vannak menthetetlen, teljesen kiszáradt faegyedek, amiket minél hamarabb el kell távolítani, mert amellett, hogy hirtelen nagy szárazság volt, a tavalyi nyár is rossz volt, hónapokon keresztül napi 40 C és 0 csapadék, ez rettenetesen sokkolta a növényeket, télen már szinte alig van talajfagy, ezért a különböző kártevők, kórokozók felszaporodnak: gombák és atkák főleg. Sajnos már érződik a gomba- és atkafertőzés, mely az egyre szárazodó idő miatt egyre erőteljesebb. Amikor voltak fakivágások, lehetett is látni a fák törzsén a gombakárosodást, de ez országos szintű probléma.
A családi örökséget is tovább víve, ápolva ez a szívügyünk, mi is nagyon szeretünk ide kijárni, bár nem tagadjuk, hogy sok a munka, főleg tavasszal, akár egy fakivágás, ami elkerülhetetlen egy elszáradás után, ez kemény munka. Érződött a tujavész, de nemcsak ez, igazándiból azért hívják tujavésznek, mert az emberek többségének kertjében tuja van, de ez már a nyitvatermők nagy részére is igaz: a fenyőfélék, az álciprusok nagyon rosszul bírják a hőséget, már az előző években is észleltünk a tűelhalást, ezért a foltokban való szárazodás látható a fákon. Amikor egy fa alulról kopaszodik, az teljesen normális, ha a teteje ép és egészséges. Ez a fenyőerdőkben is egy általános jelenség, viszont amikor már foltokban történik, amit itt is észrevehetünk ennél az álciprusnál itt mellettünk, ez már nem egészséges. A látogatók is úgy jönnek hozzánk, hogy kérdezik: Mit tegyenek, ha kiszáradt a tujájuk? Mondjuk nekik, sajnos nem sok mindent lehet tenni, öntözni kellett, viszont itt sajnos a fenyőkertben öntözőrendszer nincs kiépítve, csak vezetékes vizünk van, amivel egy ekkora területen a 30 éves fákat lehetetlen ellátni. Ráadásul a vízdíj is az alapítványunkat terheli, így nem vagyunk könnyű helyzetben. Most idén a májusi esős időszak nagy segítséget jelentett, látszik is a fákon, hálistennek megélénkültek, regenerálódtak. Jönnek rajtuk a legtöbb helyen az új hajtások. Igen szép állapotban van egyébként a fenyőkert a tavalyi őszhöz képest.
- Az örökségkezelés szívügye, fiatal kora miatt nem kell még átadnia a stafétabotot senkinek, de kikre számíthat a munkájában, hogy még életképesebb legyen a fenyőkert?
- Folyamatosan azon vagyunk, hogy népszerűsítsük a fenyőkertet, szerencsére a mai közösségi média világában nincs nehéz dolgunk. Az elmúlt 3 év óta, amikor átvettem az irányítást, úgy vettem észre, hogy megélénkült az érdeklődés az arborétum iránt. A különböző szakvezetéses programjainkat én rendszeresítettem. Havonta van legalább egy-két vezetett séta, egyre több rá a jelentkezés. Pünkösd hétfőn a közösségi oldalunkon 2300-an érdeklődtek. Egyre több mindenki tud rólunk, egyre többen keresnek meg minket: az óvodák, iskolák bejelentkeznek, hogy szeretnének jönni, de nyugdíjas és egyéb csoportok is. Más megyékből és településekről is van igény, júniusban egy pesti iskolai osztály érkezik hozzánk, de a Hajdúságból is jönnek, Jász-Nagykun vármegyéből még az idén felkeresnek minket. Az internetről értesülnek, mi is életben tartjuk a közösségi oldalunkat különféle fotókkal, rendszeresen közöljük a nyitva tartást is. A tavaszi időszakban vasárnap 13-15 óra között tartottunk nyitva, ez azóta 16-18 óra közötti időszakra módosult, illetve azóta bővült a nyitvatartás. Mi nagyon időjárásfüggők vagyunk, amikor kánikula van, csak a késő délutáni órákban leszünk nyitva. Júliusban már szerdánként 18 óra után másfél-két órára várjuk a látogatókat. Nem könnyű a helyzet, mivel nekünk mindent a főállásos munkánk mellé kell igazítani. Június 3-án is volt szakvezetés, ez "A természet hangjai" címet viselte, mely egy nemzetközi - francia kezdeményezésű - program volt. Ehhez csatlakoztunk mi is, ekkor Európa valamennyi jelentősebb botanikus kertjében, arborétumában szerveztek sétát.
Hogy kik segítenek a hétköznapokban? Az Észak-Erdőt már említettem, jó a kapcsolat velük, sokat segítettek. Egyébként inkább családi körben történik a fenyőkert gondozása: anyukám, keresztapukám, keresztanyukám, a párom, mi vagyunk a kemény mag. A nehezebb munkát a férfiak végzik, így a fűkaszálást vagy a vízvezeték-szerelést. Az esőbeállóban tátongott egy hatalmas rés, azt be kellett foltozni, ezt a keresztapukám és az ő nagybátyja csinálta. A kertészeti munkákból édesanyukám sok feladatot vállal, hogy szépen rendben legyen minden, még a takarítást is elvégzi, ebbe persze én is besegítek, de én inkább a szakmai és papírmunkát, a szakvezetést, a dokumentumok elkészítését csinálom. Amikor időm, energiám engedi, kint vagyok, fogadom a látogatókat. Keresztanyukám is benne van az alapítványunkban, ő természetgyógyász, közösen szervezünk különféle rendezvényeket, programokat. Családon belül elvégezzük a tavaszi munkákat, de a környékbeli lakosok közül is vannak lelkesek, akik mindig kérdezgetik: miben segíthetnek, kell-e jönni? Közösségi munkálatokra fogadunk diákokat is, nekik az érettségi előtt vállalniuk kell közösségi szolgálatot is. Tavaly és tavalyelőtt is itt voltak, segítettek a kertészeti munkákban, a nyitva tartásban. A legnagyobb segítség számunkra, ha valaki itt van közülük felügyelőként. Nekünk ugyanis időhiányunk van, főállásban egy miskolci nagy irodaházban dolgozom csoportvezetői pozícióban, ott tevékenykedem 7 éve. A cégvezetés és a velem dolgozó kollégáim is támogatják a fenyőkerti elfoglaltságomat. Igyekszem úgy lavírozni a munkahelyem, a fenyőkert és az alapítvány között, hogy mindig jól jöjjön ki. Amikor tudom előre, hogy milyen tennivalóm adódik az arborétumban, rugalmasan egyeztethetek a cégemmel. Cserébe én is úgy igyekszem dolgozni, hogy elégedettek legyenek velem - jelentette ki végezetül Adorján Eszter.
Forrás: minap.hu
