Az advent az év egyik legszebb időszaka, amit áthat a várakozás és a készülődés. A nyár után a természet is visszahúzódik, a korai sötétedéssel nekünk is lehetőségünk adódik visszavonulásra, elmélkedésre, önmagunk vizsgálatára, szeretteinkkel való kapcsolatunk átgondolására.
Az ünnepi készülődésbe nem csak az tartozik bele, hogy kitakarítjuk a házat, finom ételeket főzünk, ajándékokat veszünk. A lelkünket is ünnepi díszbe kell öltöztetnünk, az ünnepet elsődlegesen belsőnkben kell megélnünk, magunkévá tennünk az ünnep meghittségét.
Ünnep volt számunkra, hogy Gácsi Zsuzsanna írónő ellátogatott óvodánk minden csoportjába. A gyermekek érdeklődéssel fogadták, hisz nem mindennapos dolog, hogy olyan felnőttel találkoznak, aki meséket ír és személyesen el is mondja azokat. Megmutatta az eddig megjelent könyveit – Mesés mesék, Mesés mesék folytatódnak, Meséld el. Az első mese a téli ünnepkörhöz kapcsolódóan a Mikulásról szólt, volt benne krampusz, gyerekek, szén. A szén fogalmával külön megismertette őket. Az írónő hangsúlyozta, hogy milyen fontos a szeretet, ami ebben az adventi időszakban még erőteljesebben jelentkezik. A második mesénél választhattak a gyermekek, hogy milyen állatról szeretnének hallani a felsoroltak közül. Minden csoport gyermekei más-más állatot választott, majd érdeklődve hallgatták a történetet. A harmadik mesét az írónő választotta, annak kapcsán, hogy mindenkinek van születésnapja, így az a születésnapi tortáról szólt. Mindhárom mesénél bevonta a gyermekeket a mese láncolatába, kérdéseket tett fel, interaktívvá tette.
Az anyanyelvi nevelés egyik fontos színtere volt ez a decemberi délelőtt. Az írónő példát mutatott a mesemondás során a helyes kiejtésre, mondatfűzésre, beszédtempóra, hangszínre, hanglejtésre, metakommunikációra. Fejlődött a gyermekek nyelvi emlékezete, bővült szókincsük. A délelőtt folyamán megtapasztalhattuk az írónő hitvallását:
„A mesék azért felüdítőek, mert ott még léteznek a csodák. És igen, az embereknek csodák kellenek.”
